A vízesés a Föld, a természet szimfóniái közé tartozik.

Mindegyik más. Mindegyikben gyönyörködhetünk. Talán mert állandó mozgásban van és ezért mindig más formában zuhan a mélybe a folyóvíz.

A hangja már messziről kiváncsivá tesz és céltudatosan törünk utat, hogy mielőbb csodálhassuk. A környezete is más mindegyiknek, de egyben megegyezik: a sok permet hatására a növényzet dús, ahova megérkezik – ott mindenképpen.

Sose gondoltam, hogy gyűjteni fogom a vízeséseket. Adta magát a lehetőség. Mikor próbáltam feltérképezni, hogy milyen útvonalon fogjuk bejárni Tazmániát, egyre többször akadt meg a szemen ...Falls (angolul vízesés). Némelyik hegységben csak úgy sorakoztak egymás mellett. Aztán találtam egy könyvet is, amelyik 35 vízesés fotóját mutatta be. Ekkor már biztos volt, hogy én is fel szeretném keresni ezeket a helyeket. Akkor még nem sejtettem, hogy nemcsak elhatározás kérdése felkutatni Tazmánia vízeséseit. Voltak helyek, ahova 5-10 perces sétával meg lehetett közelíteni a vízesést. Volt ahol, 2-3 órát kellett gyalogolni. Volt, amit még távolról sem tudtunk megközelíteni autónkkal a kiépítetlen út miatt. Csak odafelé 10-12 km gyalogásra pedig nem vállalkoztunk.

Így is sikerült 23 vízesést bejárni, amivel kevés tazmániai dicsekedhet. Hátha még figyelembe veszem a nagyon rossz tájékoztatást az utakon, megelégedve hagytuk el ezt a szigetet.

Általában a folyó – akár kicsi, akár nagy – odaér, ahol meredeken végetér a hegyvonulat, és más megoldás hiányában zuhan le, ahol tovább folytathatja az útját. Természetesen a folyóban lévő vízmennyiségtől függ, hogy milyen tömegben, milyen szélesen, mekkora erővel zudul az alsó mederbe a víz. Ha nagyon kiszáradt akár egy pisilés sem segít a látványon. Szomorú látvány egy éppen kiszáradt vízesés.

Attól függően, hogy hogyan folytatja az útját a víz, elnevezték sellőnek -  ha a mederben erős törés támad . Ha a meder lépcsős, akkor hivatalosan bukásnak, zuhatagnak nevezik. Van olyan vízesés, ami több lépcsőn át tart még lejjeb és lejebb.

A feltöltött filmeken lehet látni, hogy mindegyik más és csodálatra méltó. Sajnos a visszanézésnél – amikor már ismételhetetlen volt – derült ki, hogy a vízesés bemutatása nem nagyon hallatszik, a nagy zaj miatt, ezért írásban mellékelek egy kis ismertetőt és fotót.

Senki ne számítson óriási magasságú vízesésekre, mert a legmagasabb 122 m volt. Ez nem az a része a Földnek, ahol  8-900 méteresek vannak. De így még élvezetesebbek, és átláthatóbbak. Bár néha még ekkora mérettel is nehéz volt lefotózni. Filmezni meg, időbe tellett. Íme… abc sorrendben.

-  Mi van messzebb tőlünk? - kérdi a tanár Mórickától. - Tazmánia vagy a Hold?

- Szerintem Tazmánia!
- Miből gondolod?
- A Holdat innen is látni! Tazmániát nem!

Hát, igen Ausztrália – hajótávolságot tekintve (Melbourne-Devonport)  – 352 km-re van. Ne mitt van a szomsz;dban.

Érzékletesebben: Budapest-Kolozsvár légvonalban. A Bass-szoroson kell átkelni, hogy Tazmánia földjére lépjünk. A szoros mélysége 100 m, amit talán majd leellenőrizhetek majd a fedélzeti műszereken. Ez a mély szoros egy szerkezeti törés során alakulhatott ki a – a tudósok szerint – a földtani középidőben, mezozoikumban, aztán elöntötte a tenger.

A szigeten belül az észak-dél két nagy város (Devonport-Hobart) közötti táv: 277 km. Hobarttól már a földrajz órán hallottunk, tassie-k fővárosa. Tassie-nek hívják magukat a belföldiek, megkülönböztetvén magukat a többi ausztrál állam lakóitól. A hétezer bennszülőttből, aboriginálból már nem élnek. Itt sikerült egyedül – kegyetlen körülmények között – még 1876-ban teljesen kiírtani őket. Visszakanyarodva ebből az embertelenségből a távolságokra: 3000 km partvonala van, leginkább sziklás. Port Arthur börtönváros-Hobart távolság 93 km. A többi távolságot majd megtapasztalom. Sejtem, hogy kevesebbet kell majd autóban ülni két városka között, mint az ausztál tájakon.

Még néhány érdekességet mondanék el a tazmániai ismerkedéshez.

Magyarország területének ¾-e.

Kb. 500 ezer ember lakik a szigeten, szörnyű kényelmesen, mert átlagban 7 ember lakik nkm-enként.

Itt vannak a világ legidősebb fái, leghosszabb barlangjai (lehet, hogy még nem látták a magyarországiakat).

Itt alakult meg a világon előként a Zöld Párt, ami már az elözö választásokon nagyon jelentős erőt képviselnek a politikában.

3000 km tagolt és tagolatlan partvidéke van.

Legmagasabb hegye Mount Ossa, 1617 m.

Ausztrália összes mákja itt terem, Magyar ! segédlettel. Majd később elmesélem, hogyan.

Nincsenek már vasúti sinei. Csak kis bemutatókon használják egy-egy kisvárosban a régi vonatot, a régi nyomtávval.

Hó júniustól októberig eshet.

Legmelegebb időszak: február 20-25 fokkal.

36 vízesése – hát ez nagyon vonz engem.

A zöld alma termesztése innen ered.

Turizmusból, hajóépítésből, erdészetből és halászatból élnek.

Ha majd megnézzük…

Megkezdődött a visszaszámlálás az utazás indulásához. Ez legalább olyan izgalmas számomra, mint maga az utazás. Csak ilyenkor a sok repkedő gondolattal és izgalomtól aludni sem tudok.

Elöszőr meg kell ismerkedni a területtel, a térképekkel, az utazási irodák által ajánlott utakkal. Amit ők ajánlanak, azt feltétlen meg kell nézni. Aztán el kell olvasni – én jelen esetben kettőt – részletes útikönyveket, és természetesen az interneten található rengeteg információ csoportosítása után össze kell állítani az utat. Itt aztán lehetnek viták, de erre nem nagyon figyelünk oda, mert majd úgyis mutatja előttünk az utat Valaki. Csak nagy vonalakban kell tudni, merre van a cél. Az egészen pontosan meghatározott útvonal maradjon az utazási irodák feladata. Ettől lesz izgalmas a mi utunk.

Ezekután minden előre megvásárolható jegyet előre le kell szervezni, kinyomtatni és ki is fizetni.

Tazmániába kell egy hajójegy oda-vissza  komp útra, Park Pass kártya, ami majdnem minden óriási Nemzeti Parkba való behajtáshoz szükséges. Nem szabad semmit itthon hagyni. Sok úttal a hátam mögött már van egy alaplistám, amihez már csak hozzá tenni szabad – amit mindig az út végén teszek meg - , elvenni soha.

Az egyik legfontosabb, a szállítóeszköz, az auto, ami nélkül nem jutnánk messzire. Gépkocsi nélkül nehezen bejárható a sziget. Vasútvonalakon személyeket már nem szállítanak, a távolsági buszok pedig rendszertelenül közlekednek és mindenhová nem visznek el. Tehát az autót, ami egy Ford Falcon Wagon, is fel kell készíteni, fizikailag és lelkileg is. A kocsiknak igenis van lelkük. Avval én törődök. A fizikai felkészítéssel a társam, az útitársam foglalkozik. A lényeg, nehogy cserbanhagyjon a hosszú út során.

A szigetre hajóval, vagy repülővel csak lábbal nem lehet eljutni. Tehát hajójegyet kell elöszőr rendelni, ezt is interneten lehet megrendelni, sőt célszerű olcsóbbsága miatt.

A hajók vagyis inkább a kompok, amik minden nap jönnek-mennek Spirit of Australia neven ingáznak Melbourne és Devonport között.. Kompok, mert az 1400 utason kívül visznek 1000 autót is és ingajáratban vannak a két város között. A repülök több nagyobb városban leszállnak. Mivel mi sajátszervezésben szeretnénk megismerni ezt a szigetet, ami a világon a 26. nagyságát tekintve, ezért választottuk a hajó ill. gépkocsi utazási formát. A jegyrendelésnél csak annyi érdekesség volt, hogy itt szembesültünk avval a ténnyel, hogy ez egy több emeletes “komp” lesz. Ki kellett választani, hogy az utazás alatt kabinban, vagy egy luxus kabinban vagy egy ágyban szeretnénk élvezni a hajókázást. Ezenkívül az autó paramétereit is be kellett diktálni. Az alapdíj a 2 m széles és a 6 m hosszú gépjjárműveknél fejeződött be. Természetesen biciklit, motort is lehet parkoltatni rajta a másik kikötőig. Bizonyos állatokat is lehet utaztatni ketrecben szigorúan AU 22-ért. Egyáltalán nem utolsó sorban számít az életkor is. Tehát élvezhettünk egy kis – megérdemelt - engedményt nyugdíjasok révén. Természetesen meg kellett még adni, hogy a nappali vagy esti járattal megyünk.

 A sziget 1/3-a nemzeti park. Ezekbe kell belépő. Ezek a jegyek, bérletek a sziget nemzeti parkjaiba szólnak. Park Pass-nak hívják.. Több hetestől az egy évesig lehet váltani autóra. A miénk 8 hetes, egy autóra, 8 személyre: AU 60. Lehet a parkok bejáratánál is becsületkasszába fizetni, de az sokkal többe kerül, ha mindegyiket végig látogatjuk. Már pedig mi azt szeretnénk.

 A következő fontos foglalás, a szállás Hobartban. A célunk a Sydney-Hobart vitorlásverseny győzteseinek fogadása, ami kb. január  első napjaiban van, ezért biztosítani kellett szállást, hogy a nagy események – Karácsony, Szilveszter – közepette nehogy a kikötői csillagos ég alatt kelljen nyugovóra térnünk